2010. jan. 11.

Ha eljön Joe Black (Meet Joe Black)


Tegnap este nézegettem a TV programot és kiszúrtam egy régi kedvencemet. Először az egyik lakótársam hívta rá fel a figyelmemet, aki csak jót tudott elmondani erről a filmről. Mind mondanivaló, mind színészi játék, mind képi megjelenítés terén csak áradozni tudott erről a filmről. Ilyenkor esik kétségbe az ember, ajjjajj. Ez a film biztos valami rétegfilm, ami csak bizonyos embereknek jön be... és ha én nem tartozok közéjük, akkor nem fog tetszeni és csak WASTE of TIME lesz. Mert hát minden embernek más az értékrendje és más az ízlése. Ízlések és pofonok. Többször halottam, hogy ezt meg kell nézned, ez egy klasszikus alapmű, nem lehet kihagyni, 10ből 1 esetben ez így is van. Ha eljön Joe Black pont ez a szerencsés 1 volt. Nem csalódtam. Tudtam, hogy a színészek nem ronthatják el a filmet, mert Sir Anthony Hopkinst eddig még nem láttam rosszul játszani, de rossz filmben már játszott és ez elmondható Brad Pittről is. Csak pár film, amit láttam és nem okozott csalódást: Hannibal széria, 7edik, Trója, Törés és sorolhatnám megállás nélkül. A női főszereplő Claire Forlani is sok filmben játszott, de őt a megjelenése miatt kedvelem. Játszott a Huligánokban, ami igazán nem róla szólt, de az alakítása kitűnő volta - a családját féltő/védő anya.

Bill egy hatalmas cég elnöke és tulajdonosa. 2 lánya van, akik mindennél jobban szeretik. Susan a fiatalabb édesapja kedvence, ezt testvére is tudja, de mivel mindkettőjüket szereti beletörődött abba, hogy ő csak második lehet apja szívében. Feleségét már régebben elvesztő Bill nyugodt monoton életet él. Sportol, dolgozik és a családjával van.  Drew Susan barátja a jobb keze, már ő is családtan, mint Allison férje Quince.

Egy nap apja ezt mondja Susannak, akin látja, hogy még nem volt szerelmes és Drew és közte semmi s történik, csak jól meg vannak egymás mellett:

"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (...) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (...) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél."

Bill hangokat hall, nem is sejti, hogy a halál az - vagy mégis, pontosan tudja,érzi, hogy meg fog halni. A halál alkut köt vele. Ameddig fenn tudja tartani az érdeklődését, addig életben hagyja Billt, de Bill családja a halál számára TABU és ezt semmilyen oknál fogva nem szabad megszegni.

Az apai tanácsokkal ellátva Susan a szokásos kávézóban ücsörög munka előtt, ahol megismerkedik a "későbbi" Joe Blackel, a két ember között pillanatok alatt kialakul egy kötelék, első látásra egymásba szeretnek. Mindkettőjük számára furcsa érzés, megmagyarázhatatlan érzések veszik uralmuk alá a két embert. "Lejts dervis táncot" szólt az apai jó tanács és táncolt, táncoltak és a következő találkozást tervezték. A fiút szerencsétlen baleset éri, amiről senkinek sincs tudomása, aki számít, mert a fiú új a városban és senkit sem ismer.

Ezek után az előzmények után kezdődik az igazi cselekmény. A halál - alias Joe Black - "betéved" a Parrish család meghitt vacsorájára, ahol megköttetik az alku és elkezdődik a visszaszámlálás. Susan meglepődik, hogy itt látja viszont a fiút, alig tudja csitítani a lelkesedését, de mégis kimért tud maradni. Igaz nem érti, hogy keveredhet ide élete szerelme, akiről nem is sejti, hogy nem az az ember, akit reggel megismer. A jövevény teljesen felborítja Bill Parrish életét, az eddig kemény és visszahúzódó ember az otthonába fogad valakit és minden lépését követi. Eddig példátlan eseménysor, ami megindítja az áskálódásokat és táptalajt biztosít az erkölcstelen embereknek céljak eléréséhet. Személy szerint Drew sose volt szimpatikus, egy törtető, nagyképű, beképzelt ficsúr, aki lehet sokat tett, azért, hogy eddig eljusson, de annyira jellemtelen és érzelem mentes, hogy az már a vele ellenszenvező nézőknek fáj. Drew problémája kettős: megszerezni a céget egy erős kezű embertől és megtartani a lányát. Mindkét színtéren Joe siet "segítségére". A céget Joe jelenléte miatt, egy titkos gyűlés keretein belül sikerül Drewnak megszerezni. igaz itt Quince naivsága okoz problémát. Közben a szerelem ledönti lábáról a halált, vágyik vágyakozik a lány után, mindig vele akar lenni, sose érzett még ilyet. A kezdeti nehézségek után kezd teljesen emberként viselkedni. Eleinte félénknek szétszórtnak látszott, engem az esőemberre emlékeztetett, kicsit hasonlított egy autistára, aki új környezetbe kerül és még nem szokott hozzá - nem fejlődtek ki még benne a társas élethez szükséges érzékek. De idővel megérti az emberi természetet és rájön, hogy Susan nem a halált - mert nem tudja, hogy a halál -szereti, hanem a fiút, aki megismert a kávézóban. Ekkor válik teljessé a halál utazása, megérti, hogy nem ragaszkodhat olyan dolgokhoz, amikkel nem tud együtt élni.

A pompás estély a befejezése a műnek, ahol a fordulat és happy end is összejön. Drew beismer az adóügynök Joenak, hogy ő okozta a volna a cég vesztét, így a tanács visszavonja intézkedéseit és minden mehet tovább a megszokott kerékvágásban. "Az életben két biztos dolog van a halál és az adó." Ez az idézet is bizonyítja, hogy a halál tanult és miért pont egy adóügynök lett ... kis csavar fordulat. A lényeg az, hogy a jó emberek elnyerik méltó jutalmukat. Billt elviszi Joe, de hagyja, hogy Susan boldog legyen szíve szerelmével.

Kicsit féltem, hogy az autóbalesetben meghalt férfi, hogy tud visszacsöppenni, hogy beteljesedhessen a szerelem, de megoldották a finom titkok, az elhallgatott részletek, mind azt szolgálták, hogy amíg Joe volt a fiú bőrében, addig semmi olyan ne történjen, amit valódi "Joe" tett vagy ne tett volna. És így ért véget egy dráma, ami boldogságba torkollt.

Bill a halála előtt, a 65. születésnapján ezekkel a szavakkal búcsúzott:
"Szakítok a hagyománnyal és elmondom a kívánságom: éljetek oly boldogan, ahogyan éltek, egy reggel ébredjetek azzal, hogy nem kívánhattok többet!"

Ez cél lehet mindenkinek, én biztosan eszembe fogom tartani. Ezek az idézetek is mutatják a film komoly mondanivalóját: mindenki a saját életének kovácsa, de ha nem szeretünk és nem élvezzük az életet, akkor igaából nem is éltünk, hanem vegetáltunk.

Zárásul egy örök érvényű gondolat a nő és férfi viszonyára:
"-Így megy ez férfiak és nők között.
-Hogy megy ?
-Véget ér...!"

Ha eljön Joe Black (Meet Joe Black) szerelemes idézet

Szerelmes idézet Youtube.com videó