2010. febr. 1.

A szólista (The Soloist)

A szólista (The Soloist)Már az elején elkövettem egy hibát, hogy félreolvastam a címet. Nem olvastam el tartalmat így nem volt gyanús, hogy a Szólista helyett szocialistát olvastam. Lehet rajtam röhögni, én is röhögtem magamon. Elkezdtem nézni a filmet sehol se találtam benne szocialistát, de miután bemondták a címét egy 5 perces röhögés után már nem is kerestem.
A sztori Steve Lopez biciklis balesetével kezdődött, utólag valószínűleg szándékosan. Nem történ súlyos baleset - csak "pofára" esett bringával. Mivel újságíró és máshogy nem juthatott volna be a sürgősségire, ahol megtapasztalja, hogy nem szívesen kerülne ide. A káosz mérhetetlen és a súlyos sérülteket nem mindig kapják meg a kellő figyelmet.
A szólista (The Soloist)A szerkesztőségben ő az egyik legjobb újságíró, ezért biztos a helye a válság ellenére is, főleg, hogy a főnöke a volt felesége. Most éppen egy témát keres a következő számba, de fogytán van az ideje, ezért a rásózott vérvételes/vizelet és széklet mintás orvosi ellenőrzéses meló marad. Az utolsó reménysége a hajléktalan szólista sztorija. Először megszerzi a nevét és fontosabb adatait, hogy pontosan megismerje a férfi hátterét. Először zsákutcában kerül, mivel a hír elveszti hír értékét, amikor kiderül, hogy Nathaniel nem volt hallgatója a híres Juilliard zeneakadémiának. Ekkor kell elvállalnia egy kényszer cikket.

A szólista (The Soloist)Hirtelen fordulat történik. Kiderül, hogy Nathaniel Juilliard hallgató volt, de nem végezte el, nem tudni, miért, pedig hatalmas tehetség volt. Innentől kezdődik a két ember barátsága. Steve mindent megtesz egy jó cikkért, ami közben megismeri Nathanielt, már nem csak egy interjú alanyt lát benne, hanem egy segítségre szoruló zsenit, akin mindenképpen segíteni kell és  Steve segíteni is akar - Steve alapvetően nem rossz ember, de mint apa és férj megbukott, ezt akarja valahogy szépíteni, Nathaniet ezért is karolja fel.
 
Az első cikke után sok szimpatizánst szerez, az embereknek tetszik a zseni hajléktalan története. A múlt képei átszövik a múlt képei, megismerhetjük a kis Nathanielt. Már gyerekkorában vonzódott a zenéhez, azért választotta a csellót, hogy tudjon gyakorolni - mindenki más zongorát választott és abból csak egy volt. Hirtelen felfigyelnek tehetségére, ezzel kezdődik a pályafutása. Amikor zenél minden más elcsendesül számára, egy belső világba kerül, ahol csak a játéka hallatszik. Ez a magába fordulás okoz a további életében több bonyodalmat, az emberek és közte tágul az emocionális szakadék. Mindenkiben csak a rosszat látja és senkiben sem bízik.

A szólista (The Soloist)
Már elismert zenész, annak ellenére, hogy még csak tanul, de a közös zenélés közben nem találja meg azt a zenét, amit szeretne játszani. Skizofrénia szerű betegsége mellett autizmushoz hasonlóan nem képes teljes mértékben az emberi kommunikációra,  saját világa határain belül marad és nem törődik a külvilággal. A zeneakadémiáról eljön és hajléktalanként éli életét egy bevásárlókocsi és annak tartalma az összes vagyona. Elégedett ezzel az élettel és nem vágyik többre. Van egy  hegedűje igaz csak 2 húrral mégis tökéletesen élvezhető a zene, amit játszik.

A szólista (The Soloist)Az első cikk után egy már nem aktív csellista neki ajándékozza az övét, de Steve csak akkor adja neki, ha bemegy egy hajléktalan szállóra, nehezen de sikerül meggyőzni, hogy nem lesz baj. Steve és Nathaniel kapcsolata egyre erősebb, annyira hogy Nathaniel istenének tekinti, ami megint egy példa az állapota súlyosságára. A hajléktalan szálló vezetője szerinte fölösleges orvoshoz küldeni,. mert diagnosztizálhatnak nála akármit, még akkor se biztos a gyógyulás sikere. Egy barátra van szüksége. Ami jelen esetben Steve, aki a végletekig kitart barátja mellett, nnka ellenére, hogy nem biztos magában.

 Nathanielkap egy saját lakást, ami eleinte nem használ, mert nem érzi jól magát, a bezártság erősíti zavarodottságát, de csak itt hajlandó a zenetanár foglalkozni vele. A rohamos fejlődést a koncert szakítja meg, Nathaniel kikel magából és elmenekül. Steve mindenhol keresi, szokásos helyén sem találja, ráadásul csak egy vértócs fogadj, egész éjszaka kórházról korházra járt, de nem találta, mint később kiderül a lakásban aludt és semmi baja se esett.

Még szorosabb lett kettejük kapcsolata, Nathaniel nyugodtabb kiegyensúlyozottabb lett, Steve visszatért családjához. A késélen táncolt a kapcsolatuk és Nathaniel lelkiállapota, nem bizonyított, hogy a fejlődést a barátságnak köszönhetik, de biztos pozitív hatással volt mindkettejükre.

A szólista (The Soloist)Steve lelkiismerete nem volt makulátlan, amikor megismerte Nathanielt, a sok tényező mellett ez is közrejátszott kettejük kapcsolatában. Eleinte, mint munka volt neki, egy újabb interjú, egy újabb szánalmas, lecsúszott ember. Szépen lassan percről-perce változott a nézőpontja. Mindenképpen látványos változás, a tipikus "hollywoodi" újságíró mentalitás, hogy szarunk mindenkire csak egy cikk legyen, meglegyen a napi betevő. Nathaniel barátra/istenre talált Steve személyében. Eleinte nem igazán bízott senkiben, lehet most se, de Stevevvel szemben már nincsen annyi félelme. A barátság szép dolog, de nem számít, hogy alakult ki, csak az hogy van és mindkét fél számára megnyugvást biztosít.

Élvezhető film volt, de többször nem nézném meg, mert nem volt annyira látványos, izgalmas, szívhez szóló, hogy még egyszer rá szánjak időt.