2015. máj. 30.

Amerikai mesterlövész - American Sniper

Szeretem a háborús filmeket, és az önéletrajzi filmeket is, így a héten tökéletes választásnak ígérkezett az Amerikai mesterlövész. Nagyon sokat hallottam róla, így rossz előérzetem volt, de szerencsére ez szép lassan eltűnt mire a film végére értem - igaz, hogy azért pár hónapig ezt is halogattam.
Halogattam, mert mostanság annyira nem volt időm, hogy az már felháborító. Szinte csak éjfél után tudtam elkezdeni bármit is nézni és még egy 1 órás Star Trek részen is képes voltam elaludni, így ezt a 2 órás monstrumot be se mertem tenni a lejátszóba. Addig vártam, amíg ebből is kijött szinkronos verzió.

A film alaptörténetét tudtam: egy profi Seal-es mesterlövész tengerentúli bevetésein keresztül mutatja be a megpróbáltatásokat, a lelki változásokat, válságokat és a drámai véget.

Az életút, amit bejárt mindenképpen becsületre méltó. Egy haknizó cowboyból elismert katona vált. Már kiképzésnél meg kellett mutatni, mert 30 évesen már öregnek számított. Ez nem igen könnyítette meg a dolgát, de egyszer sem ingott meg. 

A kiképzés után sorra követhetjük az egyes kiküldetéseiből szemezgetett akciókat. Háborús övezetben, ahol nem lehet tudni, hogy ki ellenség és ki nem, ott úgy kell gondolkozni, hogy mindenki ellenség. Csak reménykedni tudsz, hogy nem egy gyereket vagy anyát kell likvidálnod, hogy a társaid ments. 

Mivel a film valós történetet dolgoz fel, így a szörnyű valóság láthatjuk viszont a vásznon. Clint Eastwood mesterien ötvözi Hollywoodot és Közel-Kelet gyötrelmeit. A híradásokban folyamatosan a civil áldozatokról szól, valamint a katonai veszteségekről. Egy olyan harcról, amely holtpontra jutott, mert ha egyet előrelépsz, akkor holnap kettőt hátra, majd kettőt előre és ha szerencséd van, akkor a hétvégén ott vagy ahonnan indultál. 

A film nem csak a katonaélet nehézségeit mutatja be: döntést életről-halálra, elveszett bajtársakat, nyomort, fájdalmat és kitartást, hanem a család támogatását és szeretetét. 

A két világ nagyon távol van egymástól (földrajzilag és szociálisan is) így elkerülhetetlenek az ellentétek és a vágy, hogy újra visszatérjen a katona - életeket menteni. A családalapítás folyamatosan bontakozott ki a kiképzés végével - gyors esküvő és gyerekvállalás. 

A Youtube-on rengeteg olyan videó van, amelyen a hazatérő apukák, anyukák a nyakukba ugró gyerekeikkel nagyon megható pillanatokat élnek át. Sajnos nem ritka az olyan videó sem, ahol csak egy koporsó vagy egy testileg és lelkileg megtépázott katona tér vissza. Mondhatnám, hogy a háború ilyen, de semmit sem tudok róla szerencsére. 

Nálunk nincs kötelező katonaság és volt más lehetőségem a megélhetésem megteremtésére. Lehet nem vagyok elég nagy hazafi, de Magyarország hadereje nem ad okot arra, hogy másokért adjam az életem - tudom hogy máshogy gondolkodnék, ha elvégeztem volna a kiképzést, mert akkor csak azokra számíthatnák, akikkel kivívtuk a jogot arra, hogy katonának nevezzük magunkat.

Összefoglalva: egy valós háborús eposzt kapunk hollywoodi szemüvegen keresztül, katonaság és család, katonaság és civil élet küzdelmével fűszerezve.