Bőrnyakúak (Jarhead)

 4 év telt el a megjelenés óta, pontosan azóta meg akarom nézni, de valahogy mindig kiment a fejemből. Minden erőmet összeszedve próbálok jó képet mutatni, de sajnos lehetetlen próbálkozás. Tudom a lehetetlen szó csak a gyengék szótárában szerepel, de valljuk be őszintén, hogy egy TRASH film volt még annak ellenére, hogy a könyv, ami alapján készült bestseller lett.

Az elején tényleg jó hangulatú film volt, igaz szokásos kiképzési szituáció - kiképző kínoz, közlegény elviseli. A sztori tipikus a srác nem tudja mit akar, van egy gyönyörű barátnője, de nem marad vele, mert nem akar egyetemre járni, ezért katonának áll. Élete legrosszabb döntését hozza meg. Elveszti eddig életét és katonaként él tovább, aki ha leszerel is nem tud teljes mértékben beilleszkedni a társadalomba. A katonai élet szabályai keményebbek, mint a valóvilág, de érzelem mentes, ami a mindennapok velejárója. Most nagyon lesarkítottam, mert nem vagyok katona, nem voltam, és nem is leszek -a gondolat már átfutott a fejemen, de gyorsan el is zavartam, mert semmiképpen nem opció nálam.


Amerikai csapatokat küldenek Kuvaitba, hogy védjék meg a kuvaiti olajmezőket, mert az irakiak megtámadták őket. Nem támadólag lépnek fel, csak békefenntartóként. Majdnem fél évig is eltart a a semmittevés állapota, ezalatt mindenki megedződik és képes túlélni a sivatagi poklot. A várakozás sok embert megőrjít és még többeket aggaszt. Szégyenfalat is felállítanak a katonák. Ide az teheti ki az asszony/barátnő képét, aki megcsalta őket. Nem tudott hűséges maradni a párjához. Ezt mindenki, aki nem volt háborúban - köztök én is - elhiszi, elfogadja. Jogosan, mivel több ezer emberrel történik ez meg, de mi van a másik oldallal, akik hűségesek. A hűség nem olyan figyelemfelkeltő, mint a megcsalás, erre a szóra mindenki felkapja a fejét és heves érzések támadnak benne. Van, akiben düh és harag, van akiben szomorúság, fájdalom és a a becsapottság érzése. Távol a hazától ezt még nehezebb feldolgozni főleg úgy, hogy az egyetlen kapaszkodó veszik el egy ilyen árulásnál.

Most vissza a sztorihoz. Kb ennyi volt. A katona élet terhe, unalma, megpróbáltatásai - sokszor nem is a harc a legrosszabb, hanem a magány és az egyedüllét. A kuvaiti háború is csak 4 nap 4 óra 10 percig tartott a főhősünk még lövést se adhatott le a puskájából igazi célpontra, meg se tudhatta, hogy milyen embert ölni, lehet így jobban járt.

Mindent egybe vetve nézhető volt a film, talán a feléig vagyis a fele jó volt a fele nem, de ezt nem lehet egy vonallal elhatárolni. A véleményem egyértelműen TRASH/WASTE of TIME. Imádom a háborús filmeket, nem tudom őket megunni, a legtöbbet az AWESOME kategóriába sorolok, már most is van ott egy kettő, sajnos nem volt meggyőző a produkció.

Megjegyzések