Berlin Calling - Paul Kalkbrenner

Életem legnagyobb filmjei közé sorolhatom a Berlin Calling ezt a német drámát. Mindenki számára köztudott, legalábis ismert tény, hogy a DJ-k nem szokványos életet élnek. Így a lehető legfinomabban fogalmaztam, ennél finomabban már nem is tudtam volna fogalmazni. Nem az első olyan filmem, aminek a függőség áll a középpontjában sorolhatnám az örök klasszikusokat Trainspotting, Dream of a  Requiem ( Rekviem egy állomért), Nesze neked Pete Tong és még sorolhatnám ( Fűre tépni szaba -  How high ). 

Ez a második, ahol egy Dj életét követhetjük. Eleinte a teljes harmónia látszata ragaszt minket a képernyőre, mi is ilyen szabadon bulizva akarunk élni, probléma mentesen utazgatni a világ körül. DE aztán jönnek a gondok az új lemez nem elég jó, a fellépések nem hoznak elég pénzt, adóhatóság és a drogok/vágyfokozók/alkohol. Az emberi szervezet határai nem korlátlanok. Ezt láthatjuk minden szemszögből. Először csak kábultság, majd az élvezetek túlságos hajszolása következtében a teljes kontroll elvesztése következik be, ami tönkreteszi az embert és a környezetét is. Megmagyarázhatatlan és esztelen dolgok sorozatával kilépnek a megsztokott körforgásból, de minden kapaszkodóba ragaszkodva vissza-vissza térve, mindaddig amíg teljsen sivár és kietlen lesz az élete, mert maga körül mindent lerombolt, kapcsolat, munka, pénz, család. A végső állomás a külvilág teljes kizárása. Aki azt hiszi, hogy innen nincs visszaút téved.

Ilyenkor segít a család, a barátok. Mindent megtesznek, ami erejükből telik, hogy "újra vízre tegyék a hajót". Jelen esetben ez nem megy olyan egyszerűen, mert a lázadó szellem nem halt ki a DJ Ickarus-ból, mindig is különcnek érezte magát és nem is igényelte és nem is számíthatott mások segítségére. Vagyis nem ismerte fel a barátnője és a családja elkötelezettségét. Végülis az orvosi kezelések és a sorozatos kudarcok ráébresztették arra, hogy nem mehet ez így tovább. 

Drasztikusan nem változott meg, csak amennyire feltétlen szükség volt. Az orvosi tasítások betartása mellett nem lehetett volna sikerese, ameddig bírta a gyógyszerek mellékhatsát szedte, majd utánna nélkülük teljesen "drog" mentesen újra munkába állt és elkészítette új albumát, ami a világsiker küszöbére repítette a mőár eddig is elismert DJ-t. Pontosan nem tudom mennyi a film valóságalapja, de úgy érzem, hogy nem jár messze a valóságtól. Mindenképpen szem előtt kell tartani,. hogy azért nem ez a jellemző kép a DJ-kről, de biztos akad köztük nem is egy, aki megjárta ezt az utat, megjárta a poklot és újra munkába állt még nagyobb vehemenciával.

Ezek a gondolatok lefedik a történet fő vonalát, ezeket színesítik a kisebb mellékjelenetek. A szökésesk a "diliházból"/rehab-ról, az egy éjszakás aktus, vagy a drog dealerhez tett látogatások. A doktornővel való kapcsolat mindenképpen említésre méltó. A két nézőpont eléggé eltérő, egy karóba húzott orvos és egy a szórakozás/szórakoztatás minden formájában járatos művész között. Eleinte liberális orvos, egészen megváltozik amikor már nem tudja befolyásolni a cselekményeket. A páciense kicsúszik az irányítása alól, aminek hatására csak még több galiba lesz. A zsarolás és fenyegetések csak feltüzelik az instabil zenész lelkivilágát, osszeomlik és a már megromlott kapcsolata végleg tönkremegy. A barátnő elítéli az életstílust, a drogokat, a bulizás mértékét és a felelőtlenséget. El is költözik miután dühében Ickarus fellöki. Mindenezek hatására sikerül talpraállni és befejezni a lemezt, visszaszerezni a barátnőt, újra sínre kerülni a kiadóval, a drogok mellőzése és elmenni nyaralni - végre.

Számomra a zene volt az, ami leginkább átjött. Szeretem a house-t, az elektronikus zenét, a trance se áll tőlem messze. Az Ickarust alakító Paul Kalkbrenner szerezte a zenét, ami eleinte tényleg elég depressziós és nyomott volt, ami alapjába véve védjegye is talán a zenésznek. A végére viszint teljesen hallhatóvá vált a különbség. Populárisabb muzsika született, ami továbbra is elég ütős ahhoz, hogy mindenki számára tökéletes bulit biztosítson. Utánna néztem, hogy hol lép fel a közeljövőben, nagyon meglepődtem, hogy nálunk is tiszteletét teszi. a Heineken Balaton Sound 2010 keretein bellül, sajnos most nem fér bele a költségvetésbe egy ilyen rendezvény, mert a külföldi nyaralás most sokkal jobban baszogatja az agysejtjeimet:D 

Vissza a zenéhez. Azóta már sikerülte megszereznem az összes albumot Paul Kalkbrenner-től. Sok jó száma van, de hosszabb távon még nem bírom hallgatni, eléggé megerőltető :D Remélem hamarosan fogékonyabb leszek rá. A film a zene nélkül egy középkategórisá film lenne, de mivel a DJ-k életéhez elengedhetelen a zen így a film nagy részében a SZTÁR a zene, így is kell lennie. Hatalmas film. Nem meglepő, hogy a Star Wars kategóriájába, a F-AWESOME kategóriába sorolom.