Nem voltam otthon, mert éppen kutyafelügyelő lettem pár napra. Sajnos az UPC-s digitális doboz nem bírta a terhelést ezért kerestem egy DVD-t és egyből hármat is találtam. Ez nemvolt más, mint a Vissza a jövőbe trilógia. Ennek tudatában már nem is voltam olyan mérges a UPC-re. Amennyire felbosszantott ez a kisebb hiba, annyira nyugtatott meg a film. Már többször láttam, DE ezek szerint nem minden részlet volt meg, mert sok jelenet, mintha új lett volna. Leeső állal néztem. Mert általában nem szoktam filmeket elfelejteni, igaz vannak kivételek - mondjuk ami nagyon rosszak tartoznak ide, DE a Vissza a jövőbe egy örök klasszikus és minden egyes nappal egyre nő a rajongók tábora.

A sztori egy laza életképpel indul, megismerjük a szereplőket és azt, hogyan élnek. Egy csendes kisváros, normális társaságok, a tipikus amereikai gimnáziumi szokásokkal. Csajozás és bulizás és persze a gyengék elnyomása a főbb tevékenységek. Szimpla amcsi film, semmi extra. Igaz az első képek sokkoló hatásúak, még 2010-ben is: egy gép, ami a reggeli nehézkességét teszi könnyebbé, minden egyes folyamatban - kenyérpirítás, kutya etetés. Az a hatalmas hangfal + az pici gitár = hatalmas hangrobbanás és kár. Itt már lehetett sejteni, hogy nem ússzuk meg újító találmányok nélkül a filmet. Szóval itt már meg is volt a kapcsolat a téma és a film címe között.





Vissza a jövőbe idézetek:
Doki:Úgy tűnik inkább mégis a világegyetem másik nagy csodáját kellene tanulmányoznom...A nőket!
Marty:Anya! Anya te vagy az?
Lorrein:Több, mint kilenc órát aludtál.
Marty:Álmomban visszamentem a múltba. Rémes volt
Lorrein:Most már nincs semmi baj. Újra itt vagy 1955-ben
Marty:1955? Te...e vagy az mama? Te… e. e vagy az?
Lorrein:A nevem Lorrein. Lorrein Baines
Marty:DE, hogy lehet az, hogy te ilyen… ilyen sovány vagy?
Lorrein:Feküdj vissza a Kelvin! Csúnya horzsolás van a fejeden
Marty: Hol a nadrágom?
Lorrein: O… odatettem. A kelengyeládámra. Még soha nem láttam lila alsónadrágot Kelvin.
Marty: Kelvin? Mért szólítasz folyton Kelvinnek?
Lorrein: Nem az a neved, Az van ráírva az alsóneműdre. Kelvin Klein
Marty: Szólíts Marty –nak.
Lorrein: Hát akkor, szia! Kelvin… Marty… Klein. Nem baj, hogy ideültem?
Marty: Ó nem igazán remek… Marty: Hé! Apa! George! Hé te a biciklivel!
Stella:Milyen furcsa ez a fiatalember.
Sam:Idióta. Biztosan a szülei is idióták. Lorrein! Ha egyszer fiad születik és ilyen lesz, kitagadlak!
Fogadós:Adhatok valamit öcsi?
Marty:Egy diétás Pepsi-t kérek.
Fogadós:Olyanról még sose hallottam.
Marty:Tudja. Cukormentes Pepsi.
Fogadós:Na most rendelni akarsz vagy ugratni?
Marty:Jó akkor mindegy mit csak cukor nélkül. Rendben?És kap egy kávét feketén, cukor nélkül.
Szerintem ez az egyik legviccesebb jelenet. Nagyon jól megtalálták a jelen és a múlt között a különbséget. Azaz a jövőbeli embereknek, ami természetes dolog az a múltban még nem is létezik. A mai fiataloknak, mint én nem igazán életszerű a jegyrendszer vagy az, hogy a hátárátlépés nem volt mindennapos dolog.
Stella:Ez itt Milton, Ő Selly, ő Toby, és ott a járókában az icipici Joy.
Marty:Szóval te vagy Joy bácsi. Jó, ha megszokod a rácsokat kisöreg.
Marty:Nehéz ügy.
Doki:Nehéz ügy. Már megint mi az, hogy nehéz ügy. Miért van az, hogy minden nehéz a jövőben? Megváltozik a föld gravitációs vonzása?A múlt és jelen között a beszédben is nehézségek vannak. Alapvetően ugyanaz a nyelv de a szelng miatt sok minden érthetetlen a két különböző időben élő ember számára. Ezért fura a Dokinak, hogy Marty mindig mindent nehéznek alál, ami a Dokit nagyon zavarja és mindig a gravitációval akarja öszefüggésbe hozni :)
Marty:Doki!
Doki:Ne mondj semmit! Egy szót se! Meg ne mondd a neved!
Marty:Doki! Én vagyok az Marty!
Doki:Ne mondj semmit! Olvasni fogok a gondolataidban. Te ugye messziről jöttél?
Marty:Igen! Ige…
Doki:Egy szót se! Egy szót se! Mondtam már!Ez a beszélgetés Marty megérkezése után nem sokkal a Doki házában játszódott le, igaz csak töredék, DE ezt is elég nehezen találtam meg, belekontárkodni meg nem akarok. A lényeg annyi, hogy a Doki már akkor is a lehetetlennel kisérletezett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése