2011. nov. 12.

Harcosok klubja (Fight Club)

Mit lehet írni egy ilyen alkotásról? Mit lehet kiemelni? Mit lehet kihagyni? Miért lett kultuszfilm? Miért nézi meg többször az, aki már látta? Mit érzünk a film nézése közben és utána? A látvány, a szereplők, a sztori vagy a hangulat ülteti az embereket újra és újra a képernyő elé, ha a Harcosok klubja sóba kerül egy-egy beszélgetés során?

Sajnos már nem emlékszem az első alkalomra, sem arra, hogy ki javasoltam számomra ezt a remekművet. Arra viszont igen, hogy az első közben és után a körmömet rágtam, hogy mi lesz már miért nem mondja el senki, hogy mi a f*szom volt ez?

Végignéztem, megértettem és mégse. Nem értettem meg az utolsó jelenetig, pedig rengeteg utalás van a valós helyzetre. Nem szeretnék spoilerezni, de ez egy beszámoló így nem tudok kihagyni részleteket és nem is akarok.

Kezdjük az elején, ott ahol minden kezdődik és végződik. Főhősünk Jack egy átlagos rabszolga, aki megcsinálja azt, amit kiosztanak rá és nem szól semmit, ha szopatják, kihasználják. Egy biztosítási cégnél dolgozik, ahol autóbalesetek után helyszínel. A feladata egyszerű és egyben drámai is. A világcégek költségeit optimalizálja átvitt értelemben. Tudjuk, hogy a modern gyárakban készült autók nem tökéletesek, sokszor sorozathibásan kerülnek ki a járművek az utcára. Ekkor balesetek sora követheti egymást, ami után a gyárnak kártérítést kell fizetni, ha bebizonyosodik a sorozathiba. Jack feladata az, hogy ezeket a baleseteket megszorozza a kártérítésekkel, majd összehasonlítsa ezt a visszahívással járó költségekkel. Szép hivatás. Nem elég, hogy monoton, de még sok utazással is jár, időzónák között. Ezek hatására minden normális ember megzakkanna vagy legalábbis mentális problémákra panaszkodna.


Amilyen unalmas volt leírni olyan unalmas is olvasni az előző bejegyzést, ezért is emeltem ki. A lényege annyi, hogy Jack teste és lelke megtört a hosszú és monoton évek alatt. Az insomnia olyanalvási rendellenség, ami a rendszertelen alvás következménye, valamint az alvással töltött órák nem biztosítják a test pihentségét.

A szálak itt kezdenek szerteágazni. Az első változást a csoportokba való járás jelentette. A legkülönfélébb önsegítő csoportok (természetesen mind olyan csoport volt, ahova) látogatása és az ott eltöltött órák hatására lelkiállapota stabilizálódni látszott, mígnem egy másik "színlelő" nem csatlakozott a csoportokhoz, Marla Singer.

Jack újra visszaesett. Újra depressziós volt és nem tudott aludni. Lépnie kellett, mert Marla levakarhatatlan volt. A végső megoldást a megalázásban látta, amit előre begyakorolt, bár ne tette volna - sok bajtól kímélte volna meg magát. Marla okos nő volt és átlátott Jacken. Végül kompromisszumos megoldásokkal elosztották a csoportokat. De Jack nem ment többet csoportokba ...

Az utolsó útja során Jack utazópartnere Tyler Durden, aki egy merőben más karaktert képvisel, de mégis nagyon hasonlít.

Jack hazaérkezése után káoszt lát és haragot érez. Nehezen felhalmozott vagyontárgyai és élete kirobbant a ház oldalán és földönfutóvá vált egyik pillanatról a másikra. 2 szám közül választhat, Marla vagy Tyler. Az először a nőt tárcsázta, de nem szólt be, majd az új "barát" következett. Természetesen a kocsmában kötnek ki, hiszen valahogy fel kell vezetni egy nagy kérést. A sokadik sör után segítséget kér és barátjától kér segítséget és szállást. A válasz természetesen igen volt egy feltétellel: egy ütés, egy igazi balegyenes. Az első ütést több is követte, majd megalakult a Harcosok klubja.

Ezzel az estével minden megváltozott, mondhatni Jack új lehetőséget, új életet kapott. Új inger gazdag környezet, új lakás, új szokások. Megváltozik a tárgyakhoz, társadalomhoz, élethez való viszonya, mondhatni 180 fokos fordulattal pörgeti fel magát.

Eleinte pár klub taggal üzemelt a Harcosok klubja, hétről-hétre többen és többen csatlakoztak. A helyszínek száma is dinamikusan növekedett és egy idő után kinőtte magát, annak ellenére, hogy az első szabály: "senkinek egy szót se a klubról".

Marla közben újra felbukkan Tyler oldalán és nem fogják vissza magukat. Jack egyre feszültebb, kezdenek rosszul menni a dolgok a munkahelyén, a legjobb barátnője rendszeresen szúrja a "szerelmét" (nem tudta beismerni, sose), anyagi gondjai akadtak. A heti verekedés rangot adott, önbizalmat, erőt adott neki. A főnöke többször próbálta sarokba húzni - öltözéke, munkája miatt, a Harcosok klubja szórólapok miatt. Ezzel követte el élete legnagyobb hibáját, megásva saját sírját. Jack őszinte és vakmerő módon kiütötte magát, mintha a főnöke tette volna - közben vonalba voltak a biztonságiak, így megkapta a teljes fizetését és egyéb juttatásokat munka nélkül. Így már csak a Harcosok klubja töltötte ki életét.

-- folyt köv ---

Idézetek:

  • "Uraim, ez a Harcosok Klubja!
    A Klubja első szabálya: senkinek egy szót se a klubról.
    A Klub kettes számú szabálya: senkinek egy kurva szót se erről a klubról.
    A Klub harmadik szabálya: ha az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik, a bunyónak vége.
    Negyedik szabály: a küzdelem kétszemélyes.
    Ötödik szabály: egyszerre egy bunyó zajlik.
    Hatodik szabály: ing és cipő nélkül küzdünk.
    Hetedik szabály: minden küzdelem addig tart, ameddig tart.
    És végül a nyolcadik szabály: hogy ha ma este jársz itt először, bunyóznod kell."
  • "Apu ökölbe szorult keze vagyok"
  • "Nem a bankkártyád vagy...!"
  • "Nem a munkád vagy és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Csak egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban."
  • Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő, műolaj.
  • Ne akarj mindent megszerezni, ne akarj tökéletes lenni. Te...egyszerűen csak élj a világba. Hadd jöjjön, aminek jönnie kell.
  • Amit birtokolsz, az birtokba vesz.
  • Azt kértem, üss meg olyan erősen, ahogyan csak tudsz.
  • Azokat az embereket üldözöd, akik kiszolgálnak? Mi hozzuk neked a kaját, mi visszük el a szemetet.
  • Ha most meg kellene halnod, elégedett lennél az életeddel?
  • A mi háborúnk szellemi háború. A mi válságunk az életünk.
  • Nem a munkád vagy, és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban!
  • Csak akkor tehetsz meg mindent, hogy ha már semmid sincs!
  • Majdnem életközeli élményben volt részünk...
  • Megmondom mit tennék. A maga helyében jól meg gondolnám hogy beszélek-e róla valakinek, mert aki ezt a szöveget írta, az veszélyes. Külsőre olyan, mint mi vagyunk de pszihopata és bármikor kikattanhat, akkor pedig végigmegy itt az egész épületen a kezében az Armalite AR10-es széndioxidos félautomata fegyverrel, végigmegy és módszeresen szitává lövi a kedves kollégákat. Lehet, hogy ismeri is ezt az embert, sőt lehet, hogy nagyon is közel áll önhöz!
  • Apu magányos szíve vagyok...
  • Apu ökölbe szoruló keze vagyok...
  • Anyu mellbimbója vagyok...
  • Az óvszer a mai világ üvegcipellője. ha találkozol egy idegennel felveszed, táncolsz benne egyet, aztán eldobod. Mármint a kotont, nem az idegent.
  • A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.
  • A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk.
  • Hirtelen kedvem támadt lelőni minden pandát amelyik nem kefél a fajfenttartásért
Párbeszédek

Tyler Durden: Tudod, mi az a dunyha?
Narrátor: Egy paplan.
Tyler Durden: Egy takaró, egy sima takaró. Na, de honnan tudjuk mi ketten, hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez a szó nomád értelmében? Lófaszt! Akkor mik vagyunk mi?
Narrátor: Nem tudom, hát... gondolom, fogyasztók.
Tyler Durden: Úgy van! Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő, műolaj.
Narrátor: Martha Stewart.
Tyler Durden: A francba Martha Stewarttal! Martha a Titanicot dekorálja ki nekünk. Süllyedünk, öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét, vagy mit, a zöld kárpittal együtt! Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell!

Richard Chesler: [egy darab papírt olvas] „A klub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról!”
Narrátor: [gondolkodva] „Megint kóválygok; Bennehagytam az eredetit a másológépben.”
Richard Chesler: A klub második szabálya... – ez a magáé?
Narrator: Huh?
Richard Chesler: Mit tenne a helyemben, hozzon egy vezetői döntést: ha találna egy ilyet, mondja, mit tenne?
Narrátor: Megmondom, mit tennék. A maga helyében jól meggondolnám, hogy beszélek-e róla valakinek, mert aki ezt a szöveget írta, az veszélyes. Külsőre olyan, mint mi vagyunk, de pszichopata, és bármikor kikattanhat, akkor pedig végigmegy itt az egész épületen, a kezében az Armalite AR10-es széndioxidos félautomata fegyverrel. Végigmegy, és módszeresen szitává lövi a kedves kollégákat. Lehet, hogy ismeri is ezt az embert, sőt lehet, hogy nagyon is közel áll önhöz!
Narrátor: [gondolkodva] „Tyler szavai szólnak a számból...”

[kitépi a papírt Richard kezéből]

Narrátor: [gondolkodva] „... pedig milyen rendes fiú voltam.”
Narrátor: És nagyon kérem, ne hordjon nekem ide minden szemetet, amit összeszed!

Tyler Durden: Tudta, hogy a benzin és a fagyott narancskoncentrátum keveréke napalmot alkot?
Narrátor: Nem, nem tudtam; ez komoly?
Tyler Durden: Komoly. Rengetegféle robbanóanyag készíthető el otthon, házilag.
Narrátor: Tényleg?
Tyler Durden: Kinek mi a hobbija.
Narrátor: Tyler, maga eddig messze a legérdekesebb barát-adag, akivel találkoztam... a repülőn mindenből adagokat kapunk, még az emberekből is.
Tyler Durden: Aha, megértettem, jópofa duma.
Narrátor: Köszönöm.
Tyler Durden: Na és mondja, hasznát veszi?
Narrátor: Minek?
Tyler Durden: Hogy jópofa.
Narrátor: Persze.
Tyler Durden: Akkor csak így tovább… jópofizzon. [felkel az ülésről] Vajon amikor kimászom, a seggemet vagy a farkamat illik odadugni?

Richard Chesler: Az a maga vére?
Narrátor: Egy része igen.

Narrátor: Te tényleg azt akarod, hogy megüsselek?
Tyler Durden: Gyerünk, tedd meg ezt nekem.
Narrátor: De miért?
Tyler Durden: Mit tudom én, hogy miért; nem tudom. Sose bunyóztam. Te?
Narrátor: Én se, de jó is, hogy nem kellett.
Tyler Durden: Dehogy jó. Mit tud az életről, aki sose bunyózott? Sebhely nélkül haljak meg? Na, üss meg, mielőtt meggondolom magam.
Narrátor: Hát ez nem igaz. Ez őrültség.
Tyler Durden: Akkor őrülj meg. Hadd szóljon!
Narrátor: Nem értem, hogy mire jó ez.
Tyler Durden: Én se értem. Na, de kit érdekel? Nem lát senki, mit parázol?
Narrátor: Ne hülyéskedj már, te tényleg akarsz egy maflást?
Tyler Durden: Talált.
Narrátor: De hát hova üssek, az arcodba?
Tyler Durden: Lepjél meg.
Narrátor: Hát ez nem igaz, ezt a baromságot…

[nekilendül és ököllel fejen találja Tylert]

Tyler Durden: Azt a kurva…! Ez a fülem volt!
Narrátor: Hát ne haragudj, de te kérted.
Tyler Durden: Ó, bazzeg… miért pont a fülemet kellett?
Narrátor: Jó, oké, elszúrtam, bocs…
Tyler Durden: Nem, profi volt!

[gyomorszájon vágja a Narrátort]